Friss Hírek : The Ridonculous Race - Évad Vélemény 4. rész |
The Ridonculous Race - Évad Vélemény 4. rész
Cody 2015.10.22. 19:46
Összefoglaló: Kicsit később ugyan, mint terveztem, de itt az utolsó vélemény az TRR-ről, eddig csak a csapatokról és az epizódokról alkottam véleményt, most pedig az egész évadról fogok írni. A Totál Drámának mindig is nagy rajongója voltam, leginkább az első három 26 részes évad miatt, mindegyik jobbnál jobb volt. Kivétel nélkül az összes rész nagyon tetszett, egy igazi meganimált valóságshow volt, de aztán jött a 4. évad, ami… elég vegyes számomra, a 13 epizód, a hirtelen jött új generáció és a mutánsokkal teli Wawanakwa tábor azonnal kizökkentett ebből, de azért voltak jó pillanatok is, de a Totál Dráma: All Stars után majdnem teljesen elvesztettem a rajongásomat, nem fogom kifejteni miért, mert az egy elég hosszú cikk lenne, de Mike és Zoey uralták az egész szezont, szóval ez lett a legkevésbé kedvelt évad számomra, ahogy a rajongók többsége szerint is. Már teljesen oda lett a remény, de aztán jött a Totál Dráma: Indián Sziget, ami azért már sokkal jobb volt, az alkotók ismét elindultak a helyes irányba, az előző két évaddal ellentétben ez sokkal jobb lett. Élvezetes volt, vicces, a próbák is kreatívak voltak végre és hihetőek, az első 5-6 rész messze felülmúlta az elvárásaimat, persze itt is voltak buktatók, hiába volt minősítés szerint jobb szezon: EZ is túl rövid évad volt, a legtöbb karakter ugyan szórakoztató, de abszolút irreális hatásvadászok, akiknek a cselekedeteik megmagyarázhatatlanok, mint például, hogy Max miért akar a világ gonosz ura lenni, Shawn miért retteg a zombiktól, Amy miért kínozta egész életében Samey-t és még folytathatnám. Valamint a vadonatúj szigetet is elrontották, a finálé sem lett nagy durranás, Chris tovább folytatta a kegyetlen próbáit… persze nem lehet minden tökéletes, de az évad második felére már kezdte elveszíteni a „varázsát”. Aztán jött a TRR bejelentés, ami után rögtön megijedtem, mert új spin-off sorozat? Amazing Race paródia? 18 kétfős csapat és 36 versenyző? Új műsorvezető és újabb világkörüli évad? Jól hangzik, de az elmúlt évadok miatt kételkedtem benne, hogy ezt az újabb 26 részes évadot jóra formálják. Aztán májusban-júniusban újra beindultak a dolgok és kitört egy hacker miatt a TRR láz, amivel a kedvem azonnal visszatért és most az egész évadot végignézve kijelenthetem: A Totál Dráma: Indián Szigettel elindultak ugyan a helyes irányba, de a The Ridonculous Race egy megváltás a TD világában, teljesen visszatértek a hajdani gyökerekhez, olyan volt ez az évad, mintha újra a TDI-t nézném, és újra kezdődne minden. Hát mégha nem szivárogtak volna ki az epizódok, akkor a kiesések nagy részén még meg is lepődtem volna… Nagyon örülök, hogy létrejött ez a spin-off sorozat/évad, hiába hiszi a Cartoon Network 6. vagy 7. Totál Dráma évadnak és a viszonylag alacsony nézettséggel ellentétben megérdemli ez az évad a sok dicséretet, teljes mértékben megértem a rajongókat, hogy miért tetszik mindenkinek ennyire. Már korábban sokszor elmondtam a véleményemet, most összegezve leírom "röviden", hogy tényleg mik azok, amik miatt ez az évad teljesen olyan fantasztikus lett, mint az első három TD évad, talán még jobb is.
1., Tényleg nagyon hiányzott egy 26 részes évad. Nem mondanám, hogy nagyon néztem az Amazing Race-t, de korábban érdeklődtem iránta, és pár évadot megnéztem a sok közül, igazából tetszett. Viszont a Totál Drámában mindig az volt a jó, hogy a Survivor alapján készült az egész, hisz ez a fajta műsor rengeteg lehetőséget kínál: barátságok, konfliktusok, szövetségek, szerelmek, drámák, hátba szúrások, ki tudja jobban kibírni a megpróbáltatásokat a vadonban, feladatok és még sorolhatnám. A Totál Dráma jól ki is használta ezt, az első évad annyira reális és hihető lett, a második és harmadik évad pedig egyedi volt, viszont itt vége szakad a pozitív szavaknak, a mutáns sziget után oda lett a valóságalap, a TDAS-ban pedig az, hogy Mike agyában „jártunk”, vagy hogy egy gombnyomásra megszüntette a személyiségeit, amivel megcsúfolják az olyanokat, akik tényleg ebben szenvednek… nem is firtatom, oké, ez egy rajzfilm, de a többi évadhoz képest tényleg csalódást volt. A TDPI teljesen Survivor típusú volt a 10. részig, ezért is féltem, hogy mit hoznak ki az Amazing Race alapján, hisz ott is lehetnek barátságok, konfliktusok stb. de azért elég kevés, ott inkább a csapattagok közti kölcsönhatások a jelentősebbek, valamint a próbák, és hogy ki nyeri meg a pénzt. Christine és Julie még mondták is, hogy kevés lesz a kölcsönhatás a csapatok közt, de egyáltalán nem csalódtam, a TRR teljesen jól oldott meg mindent. Voltak barátságok a csapatok között, konfliktusok és minden egyéb, ami az előbb fel lett sorolva. De mint előbb is lett említve, mi a legmeglepőbb ebben az évadban? Az, hogy összesen 36 versenyzőt láthattunk, annak ellenére, hogy 18 csapat van és kétfős csapatok, azért mindegyik karakternek meg volt a maga személyisége. De mi az ennél is meglepőbb? Hogy ezzel a rengeteg karakterrel mennyire jól bántak, mennyire ki tudtak teljesedni, minden rajongónak más-más a kedvence, leginkább ezért féltem annyira, hogy mi lesz, mert 13 vagy 14 szereplőgárda után, 13 epizódos mini évadok miatt ismét csalódni fogok, de messze felülmúlták az elvárásaimat. Az elsőszámú indok az, hogy mennyire reális, hihető és valósághű az összes karakter és csapat, abszolút megfelel mindegyik a mai sztereotípiáknak, mint például a nővérek, akik között van ellentét, de azért szeretik egymást, a legjobb barátok, akik között az egyik mindig többet érez, mint a másik, a végén pedig esélyes egy kapcsolat, a randizók, egy nagyon hiteles szerelmespár, megmutatják, hogy mennyi vita lehet egy kapcsolatban, a kényes, elviselhetetlen természetű lány és a hiszékeny, engedékeny anya, a lista pedig megy tovább és tovább. Ebből pedig remek szerepek és jelenetek jöttek létre, persze vannak eltúlzott karakterek, mint a jégtáncosok, a rendőr kadétok, a vegetáriánusok, a gótok és még van egy-kettő, akik egyébként abszolút hihetőek, csak néha már olyan cselekedeteik vannak, amik inkább azt a célt szolgálják, hogy megnevetessék a nézőket, persze ezzel nincs semmi gond, amíg nem csap át irreális karakterekbe, de mint mondtam, ilyen nem volt, egyik sem ment át sosem a határon. Nos, talán a szerepjátékosok az egyedüli kivétel, akik még a határt súrolják, mert rendben, beleélik magukat egy-egy szerepbe, de ennyire…? De szerencsére itt vége a felsorolásnak, rajtuk kívül nem igen voltak olyan versenyzők, akik teljesen megkérdőjelezhető személyiséggel lettek megáldva, a 2. és 3. generációban rengeteg olyan versenyző volt, akikről nem mondható el, hogy annyira reálisak lennének… ráadásul tudtuk a legtöbbről, hogy hamar kiesnek, sok volt a hatásvadász karakter. Staci, Dawn, B, Villám, Mike, Beardo, Leonard, Amy, Rodney, Ella, Max és talán még Topher is. Közöttük ettől függetlenül sok szórakoztató egyén volt, de sokkal jobbak az ilyen versenyzők, akikkel tudunk azonosulni, ettől lesz az egész évad teljesen hihető. Persze itt is voltak egyfajta „eldobható” karakterek, mint az első három kieső csapat vagy ikrek, akiknek nem nagyon volt értelmük, de úgy-ahogy ők is ki tudták szerepelni magukat.
2., Nagyon fontos volt ebben az évadban a karakterfejlődés is. Mindjárt rátérek a csapatok közti dolgokra is, de szerintem ebben az évadban az a különleges, amiről eddig még nem beszéltem, hogy kétfős csapatok vannak, ezért különbözik ez annyira a TD-től. Ez a másik dolog, amitől lehetett tartani, mert mindenki hozzá szokott már a többfős csapatokhoz, akik szépen-lassan kiejtegetik egymást, de ez a másik dolog, ami nagyon meglepett, persze pozitív értelemben. Nagyon élveztem az összes csapattagok közti kölcsönhatásokat, korábban már kifejtettem a duóknál, hogy mi volt bennük számomra a legjobb. Ez részben a Totál DRÁMA, volt persze sok konfliktus, de annyira örülök, hogy a végére minden csapattagnak lett legalább egy barátja és mindenki jóba lett végül a csapattársával. Főleg a családi kapcsolatokra gondolok, sok jelenet még nekem is szinte megható volt, főleg az apa-fia és az Emma-Kitty páros békülése, persze az ikrek és a mostohák is megmutatták, hogy milyen egy igazi családi kötelék, Taylor és Kelly pedig sosem lesznek egy minta anya-lánya, de végül ott is rendeződtek szerencsére a dolgok. A többi csapattal is hasonló a helyzet, nem gondoltam volna, hogy a randizók például kibékülnek vagy hogy Josee is elfogadja rendesen csapattársnak és barátnak Jacques-t, ráadásul külön pont, hogy a szerepjátékosokat kivéve minden csapatról kiderült egy csomó dolog a múltból, többször is voltak ilyen jelenetek, még azt is megtudtuk, hogy találkoztak először egymással. Ez az egyik dolog a sok közül, amiért nagyon örülök, hogy kétfős csapatok lettek egyéni versenyzés helyett, de ennél is fontosabb dolog: a karakterfejlődés. Pozitív irányban. A TD-ben számtalan olyan karakter volt, akinek a személyisége, maga a karaktere vagy akár a külseje is változott… de sajnos a legtöbb mind rosszul sült el. Az 1. évadban minden remek volt, de utána fokozatosan romlott minden, Courtney a végére teljesen kibírhatatlan lett és a TDAS-ban ugyan újra a régi lett, de a 11. részben újra elrontották sajnos őt, Duncan sajnos tönkretette Gwen-t és Courtney-t, Gwen a végére már egy unikornisokat imádó nem gót lány lett, Ezekiel és Dakota mutánsok lettek, Trent is lassan már kezdett megőrülni a TDA-ban és még van itt pár ilyen eset. Azért voltak jó változások is, Heather mutatta meg a legnagyobb karakterfejlődést, először a TDA-ban, majd a TDWT-ben, Scott is megmutatta a jobb oldalát a TDAS-ban, de a TRR azaz évad, amiben a végére minden rendbe került. Hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül: Carrie-Devin, Stephanie-Ryan, Emma-Kitty, MacArthur-Sanders, Kelly-Taylor, Dwayne-Ifjabb Dwayne, Chet-Lorenzo és még az Owen-Noah páros is. Velük sok változás történt a cselekményszáluk során, volt negatív pont is, például mikor Stephanie egy teljesen idegbajos nőszemély lett vagy mikor Devin is lassan olyan kezdett lenni, mint sajnos Trent volt a Totál Dráma Akcióban, a végére mindenki egy teljesen más oldalát mutatta, hála istennek, csodálom ezért az alkotókat, de tényleg. Voltak itt még mini karakterfejlődések is, akiknek nem tartott sokáig ugyan, csak 1-2 epizód erejéig, de azért ők is fejlődtek: Tom-Jen, Crimson-Ennui, Laurie-Miles és Rock-Spud. A többiekről nem igen tudok mit mondani, a szerepjátékosok, a géniuszok, a tenisz riválisok, az ikrek és még a szörfhaverok is ugyanolyan voltak az 1. részben és abban is, amiben kiestek. Az első három csapaton ne lepődjünk meg, hisz velük nem terveztek sokat, az ikreknek sem sikerült nagyon legyőzniük a félelmüket mindentől, a szörfhaverok pedig inkább a szórakoztatás kedvéért váltak döntősökké, ott inkább a barátságuk erősítése volt az, ami jelentős volt.
3., A csapattagok közti kölcsönhatás mellett még a csapatok közti beszélgetések, jelenetek is kiérdemelnek egy külön okot, amiért annyira tetszett az évad. Sokkal dinamikusabbak lettek a dolgok, mármint a csapattagok közti kölcsönhatások játszották a főszerepet, de nyilván kellenek a csapatok között is beszélgetések, konfliktusok, barátságok, hisz hova lenne így az izgalom? Így csak a feladatokról szólna inkább minden, de szerencsére ilyen nem történt… inkább ellenkezőleg, az 1. részben megismerhettük a csapatokat, a 2. résztől pedig folyamatosan történt minden. Ezt hiányoltam a Totál Dráma: Indián Szigetből a legjobban, pedig az egy TD évad volt, sok volt a kihasználatlan lehetőség, ha azt nézzük, hogy szinte egy versenyző csak egy emberrel beszélt sokat. Jasmine-Shawn, Amy-Samey, Max-Scarlett, Sugar-Ella, Sky-Dave, Topher-Chris, Rodney-a Kinosewak csapat lány tagjai, Leonard és Beardo pedig nem sokat szerepelt. Igen, azért másokkal is beszéltek, de főleg az előbb felsorolt személlyel volt annyi kölcsönhatás, az 1. generációnál teljesen más volt a helyzet. Például Gwen és Trent nem csak egymással romantikáztak, hanem közös ellenség volt Heather (és eleinte Duncan is) valamint jóban voltak Bridgette-el, Leshawnával, Cody-val, Owen-nel és még sorolhatnám. Ott volt még Duncan is, aki jóban volt például Geoff-el és DJ-vel, de nem csak Courtney-val beszélt annyit, hanem gyűjtötte magának az ellenségeket, tehát szinte mindenki beszélt a legtöbb versenyzőtársával. Itt viszont kétfős csapatok voltak, de elképesztő, hogy mennyi dolog történt. Jacques-Josee és MacArthur-Sanders versengése már a 2. résztől elindul, de nem csak egymással rivalizáltak, hanem mindkét csapat kölcsönhatásba lépett a többi csapattal is, a jégtáncosoknak még ott voltak ellenfélnek a nővérek, a gótok, a legjobb barátok, a randizók és a szörfhaverok is. De nem csak a konfliktusok növekedtek, hanem a barátságok is… elképesztő, de Kitty és Carrie elég sok barátot gyűjtöttek. Kitty a szörfhaverokkal, az ikrekkel, a veteránokkal, a legjobb barátokkal és Emmával is jóban lett, szerintem ő beszélt a legtöbb emberrel, nagyon sok barátja lett, de azért még volt konfliktusa a jégtáncosokkal, Stephanie-val és MacArthur-ral is. Carrie a szörfhaverokkal, a nővérekkel, Devin-nel, Ryan-nel, az Ifjabb Dwayne-nel lett jóban, a jégtáncosokkal és Stephanie-val pedig ellenségek lettek. De ezen kívül a divatbloggerekkel, a rockerekkel, az idősebb Dwayne-nel, a rendőr kadétokkal, a gótokkal is szintén beszélt, Kelly Dwayne-nel is Taylor-on kívül, az ikrek a nővérekkel, a jégtáncosokkal és még tényleg folytathatnám a felsorolást. Olyan sok dolog történt, hogy néha nehéz volt már követni, ilyen például a „szerelmi négyszög” esete, ahol sosem lehetett tudni, hogy mi fog történni, vagy ott volt a nővérek szövetsége az ikrekkel, a valóságshow-hősökkel, a legjobb barátokkal és a szörfhaverokkal. Érdemes még kiemelni, hogy így jött létre sok vonzalom is, két különböző csapatból egy-egy tag talált egymásra, főleg Noah-ra és Emmára célzok, de voltak azért még itt egyoldalú vagy kölcsönös vonzalmak is pár epizód erejéig. :D Rengeteg kölcsönhatás, konfliktus, barátság, szerelem a csapatok-csapattagok között, mi kell még? Teljesen meg vagyok elégedve.
4., A csapatokról már korábban leírtam a véleményeimet, de azért még néhány szót muszáj ejteni, hisz ezek a szempontok is eléggé fontosak. Először is, a szerelmespárok megalkotása, kialakulása és fejlődése… itt sem volt ebből hiány. A Totál Dráma utóbbi szerelmespárjai elég erőltetettek voltak, vagy túl gyorsan történt minden és ebből lett a katasztrófa (Mike-Zoey) vagy túl rövid ideig tartott minden (Sam-Dakota) vagy a végén nem lett az erőltetett dologból semmi. (Dave-Sky) Jasmine és Shawn azért megmentette a helyzetet, de ennél az évadnál lehet érezni, hogy rég óta most voltak a szerelmespárok története a legjobban megírt. Devin-ről és Carrie-ről már mindent leírtam „kisregény” formájában korábban, sokan közhelynek, unalmasnak és kiszámíthatónak találják őket (mintha az nem lett volna megjósolható, hogy Ifjabb Dwayne megszereti az apját, vagy hogy Taylor és Emma is elkezdi tisztelni a csapattársukat stb.) de abszolút reálisak és szerethetőek voltak, főleg Carrie-re célzok most. Ez volt a szezon fő szerelmespárja, a kapcsolatuk lassú módon, de nem elsietetten jött létre, fokozatosan láthattuk, hogy a legjobb barátokból hogy lesznek egy pár, ez nekem nagyon tetszett. Itt van egy másik fontos kapcsolat is, Ryan és Stephanie, a randizókból lett gyűlölők és a gyűlölőkből lett randizók. Ők inkább a humort testesítették meg, a 7. rész után olyanok voltak, mint egy öreg házaspár, akik folyton vitatkoznak egymással, de a végén Ámor nyila őket sem hagyta cserben és egy reális „se veled, se nélküled” huzavona után szent lett a béke, szerintem ez sem sült el olyan rosszul, az azért meglepett, hogy nem jutottak Duncan és Courtney sorsára, de én örülök ennek. :D Emma és Noah… Róluk is mindent leírtam róluk. Ők semlegesek, az elején túl gyorsan történt sajnos náluk is minden és túl nagy hangsúlyt kaptak, a végén azért már jobb volt a helyzet, de azért ők sem voltak olyan rosszak együtt a korábbiakhoz képest. Még van itt egy pár… áh, igen, a negyedik párosunk a két gót, akik között nem volt még egy csók sem, de nyilván ők nem a romantika miatt lettek megteremtve, de azért a 11. részben megtudtuk, hogy szeretik egymást. Összesen tehát 4 pár lett, a TDI óta nem volt ilyen sok, ami azért jó dolog, ezen kívül még itt volt a Brody-MacArthur kölcsönös, Ifjabb Dwayne-Carrie egyoldalú és a Mickey-Kitty egy epizódig tartó vonzalma, ezek is inkább a humor miatt voltak jelentősek, ezért ez nem érdemel több figyelmet.
5., Amit még érdemes kiemelni, azok a döntősök, vagyis a főszereplők kiválasztása. Vegyes gondolatok vannak bennem, ha erre a szempontra gondolok jó választás volt? Lehetett volna jobb is? A jégtáncosok és a rendőr kadétok választása biztos, hogy jó ötlet volt. Ezek ketten egy epikus, hosszú és élvezetes konfliktust folytattak az egész évadon keresztül és végül kiderült, hogy melyik csapat a jobb, sajnálom, hogy nem ők lettek a végső kettő, mert epikus lett volna. Bár érthető is, mivel akkor lenne egy jégtáncosok győzelem is az alternatív verzió miatt, Alejandro (és részben Mike) óta pedig sosem nyert egy főgonosz, a megfelelő karmát pedig megkapták, amire külön nem térek ki, de annak is örülök, hogy kopaszodás, robotba zárás, vulkánba esés, mutálódás stb. ezúttal kimaradt. Igen, kell karma a főgonoszoknak, de olyan kegyetlen húzás, mint ami Alejandro-nak volt, hogy agyon taposták, a vulkántól is megégett majd egy évig robotba került…? Az, hogy a jégtáncosok csak harmadikak lettek, ami a legnagyobb félelmük volt, tökéletes karma volt. A rendőr kadétok megérdemelték, hogy oda jussanak, de a szörfhaverok nem. Kedvelem őket, de nem kellett volna visszatérniük, tudom, így akartak meglepetést okozni, de ez minden, csak nem fair, ráadásul ők sosem voltak igazi főszereplők, nem volt nagyon karakterfejlődés sem, azon kívül, hogy kellett egy fiú csapat a döntőben… ennek nincs értelme. Egy igazi főszereplő csapat kerülhetett volna be, főleg most a nővérekre gondolok vagy Carriékre és ugyan mindkét csapat megkapta a maga nyereményét (a másik csapattársat) jobban rászolgáltak arra, hogy bejussanak a fináléba. Végül is nincs bajom a szörfhaverokkal, jobban tetszett valamiért az a verzió, mikor ők győztek, ha Bridgette kapott volna egy kámeó szerepet, akkor minden tökéletes lett volna! :D De igen, a főszereplő csapatok, vagyis a top 6 kiválasztása jó ötlet volt, bár igazi annyira nagy főszereplők nem igazán vannak, hisz ez majd egy későbbi pontban írom le részletesebben, de az első néhány kieső csapatot leszámítva minden epizódban a legtöbb csapat ugyanannyit szerepelt. Sosem tudtuk meghatározni, hogy pontosak kik a főszereplők, vagyis kik azok, akik valószínűleg kiesnek (ezt a „poént” mondjuk sajnos a CN lelőtte) és kik azok, akik tovább eljutnak, örülök, hogy az összes csapat ki tudott teljesedni, a mellékszereplők ideje pedig addig tartott, ameddig kellett, egyedül a géniuszok maradhattak volna tovább, de ez nem volt olyan nagy probléma. :D A főgonoszok kiválasztása nagyon jó gondolat volt, a jégtáncosokról is leírtam már mindent, ők lettek a legviccesebb főgonoszok és Alejandro és Heather után ők lettek a legjobbak is. Eleinte mindenki a gótokra, Taylor-ra, Stephanie-ra vagy akár Mary-re gondoltak, meglepő, hogy ők lettek azok, nem igaz? A taktikájuk egész jó volt, hogy minden csapatot hátráltassanak, itt nem is a kiesés a lényeg, mivel itt az a fontos, hogy elsők legyenek és bent maradjanak. Bár így sikerült kiejteni a gótokat, valamint megpróbálták kétszer a rendőr kadétokat és egyszer a szörfhaverokat is eltenni láb alól, a többieket pedig folyamatosan próbálták egymás ellen hangolni, manipulálni, közben pedig hátráltatták őket, főleg azokat, akik éppen a legjobban teljesítettek, vagy fizikailag a legerősebbek, még szövetségeseket is gyűjtöttek álcaként. Josee volt az ördögi lángelme, Jacques pedig a jobb keze és habár tényleg kellett volna még 1-2 csapatot kiejteni, hogy akár még a Totál Dráma király-királynő főgonosz párosát is lelökjék a trónról, szerintem csak a bronz helyezéssel tudják beérni. :D De nem csalódtam, sokat azt hiszik, hogy ők inkább csak arra mentek rá, hogy szórakoztatóak legyenek, és nem jelentenek fenyegetést a többi csapatra, pedig de.
Ez volt az első fele az utolsó véleménynek, de mivel elég hosszú, ezért holnap fogom folytatni, addig további szép estét mindenkinek!
|